Evolúciós érdek figyelni azt, ami új, ami változik. És közösségben lenni.
Sétáimon gyakran feltűnik valami szokatlan és elsőre értelmezhetetlen. Ilyen élményem a – kételkedve ugyan, de mégis fahéjnak azonosított – barna porral körbeszórt oszlop.
Lámpaoszlop, közlekedési táblát tartó oszlop, sima oszlop. Többnyire étterem, szórakozóhely közelében. A fahéj rendre méteres rádiusszal öleli körbe az oszlopot és egyértelműen valaminek az emléke, szándékos nyoma. Története van. Általában reggelre keletkezik.
Nemrég szemtanúja is voltam egy ilyen eseménynek, egy fahéjkör születésének. Tehát valóban fahéj és szórják. Egy nagyobb baráti társaság középpontjára. Egy olyan barátra, aki – mint utóbb megtudtam- épp betölti a 25. életévét és még nem házas. Az oszlop a diszkrét rögzítést, pozicionálást szolgálja. A magát megadó és a hagyománynak átadó szülinaposra a saját barátai szórják a fűszert, gazdagon. Beavatási szertartás, társas tartalommal.
A tett mögött megbújó szándék és filozófia jóval gyengédebb, mint az imént lefestett kép. A fahéj erős, tartós illata a barátot hivatott segíteni nagyobb társaságokban. Érződik rajta, hogy keres, illetve, hogy még nem talált rá párjára. Előnynek szánt, gondoskodó, törődő gesztus, némi humorral, fahéjjal fűszerezve.
A szokás, az esemény 30 éves korban megismétlődhet. Ilyenkor már bors is kerül a fahéj mellé. Ennek filozófiája még feltáratlan előttem, de bárhogyan is, a bors sürget. És talán elrettent megelőzőleg…, ami szintén sürget. Bár kétlem, hogy ennek a hagyománynak családpolitikai eredményei igazolhatóak lennének. Simán csak kedves szokás. Baráti elbeszélésekből, megfigyelt jelenetekből és megérzésből azt gondolom, hogy ez a szertartás inkább a férfiakat sújtja. Lehet, hogy nekik van nagyobb szükségük egy ilyen biztatásra. A nők minden téren kíméletet, tiszteletet és védelmet élveznek. Ha és amíg kívánják.
A törődés egyéb formáira a társasházunkban lettem figyelmes. Egy nagyjából 30 lakásos társasház, közös belső térre néző ablakokkal, teraszokkal. Építészmérnöki ajándék ez a forma. Egymásfelé fordulva élünk, egymás terét tisztelve. A kapcsolódásnak saját, kimunkált medre van, így a mindennapokban mindenki a saját életét éli, csak köszön. Évente 10-12 alkalommal a ház kisebb-nagyobb csoportjai találkoznak. Mindenkit szeretettel várnak, téma és tevékenység köré szerveződő alkalmak ezek. Mindenki ideje és ízlése szerint vesz részt valamelyiken vagy mindegyiken vagy egyiken sem. Szabadon. Van játék nap, fiúk napja – lányok napja bor és sajtkostolással külső helyszínen, csirke nap, zöldség nap, fiúk főznek nap… és karácsony előtt egy forraltbor – fánk nap. A saját teraszokat nyáron egymásnak díszítjük virággal, a téli fényfűzérekkel szinte tartozunk egymásnak. Nem integetünk vagy kiáltunk át a szomszédnak, a terasz mindenkinek a személyes tere, az otthonát körülvevő burok.
A közösség az online térben is kapcsolódik. Nem megterhelően, csak információs céllal. Van egy saját online könyvtára a háznak. Egy egyszerű adatbázis, ahová mindenki beírhatja azokat a könyveket, amiket a házon belül szívesen kölcsönad olvasásra. Legutóbb az útikönyvek bővítése kezdődött.
A társasház még a kezdet kezdetén úgy döntött, hogy egy kis, földszinti apartman a ház közös tulajdona marad, nem adják ki, mint az utcafrontra néző üzlethelyiségeket. Ez a közös apartman jelképes összegért bérelhető a társasház lakóinak vendégei részére. Születésnapokat, évfordulókat, vidéki rokonok látogatását itt rendezik. Hat ágyas, konyhás-fürdőszobás apartman, asztalokkal, székekkel. Senkinek sem kell lemondani egy nagyobb társaságról, ha saját otthona terei, belső megoldásai az elszállásolásukat nem tenné lehetővé.
Tudatosan tesznek a magány ellen.